
|
Ki a csuda az a
Fórizs Attila?
Fórizs
Attila - FókaFórizs Attila a nevem, a
Fóka becenevet még
általánosban
adták az osztálytársaim. 1968
júliusában láttam meg a
napvilágot,
pontosabban, nem láttam, mert szerintem még olyan
kicsi
voltam, hogy akkor még nem is láthattam rendesen,
szóval... na, mindegy! Tehát
megszülettem, és
mindössze két és fél
kilós
csecsemõtestemrõl a fene se mondta volna meg,
hogy egy
szép napon száztizennyolc kilósra fog
terebélyesedni. Na jó, a
száztizenötrõl már lefogytam
nyolcvanra,
szóval lehetnék akár valamelyik
fogyókúrás szer reklámarca
is, ha szedtem
volna valamelyiket.Már gyermekkoromban felfigyeltek rajztehetségemre, firkálmányaim rendszeresen kint díszelegtek a zsibongó hirdetõtábláján. Sok plakátversenyt is megnyertem. Ezek általában mozgalmi témákról szóltak. Remek Lenin-fejeket tudtam rajzolni, meg izmos melósokat bazi nagy kalapáccsal. Gyermek lévén fogalmam sem volt, hogy mi is az a kommunizmus, mint ahogy akkoriban a legtöbb gyereknek. Késõbb, amikor serdültem, és elmém hófehér vetítõvásznán megjelentek a szexualitás egyre terebélyesedõ fellegei, óra alatt rajzoltam osztálytársaimról, tanáraimról erõsen szexuális töltetû, gúnyos képregényeket, rajzokat. Egyszer egy tanár elfogott egy ilyen rajzot, és úgy megtetszett neki, hogy kirakták a tanári falára. Körülbelül tizenkét éve foglalkozom karikatúrák és képregények rajzolásával. Eredeti foglalkozásom hidegburkoló, amit ma is ûzök alkalmanként. Semmiféle mûvészi fennköltség nem vezérel, egyetlen célom a szórakoztatás. Mûvészeti elôtanulmányaim nincsenek, és erre nem vagyok büszke. Most meg már fölöslegesnek érzem, hogy beiratkozzak valahova. Általános után jelentkeztem ugyan a Képzõ-és Iparmûvészeti Szakközépiskola grafikus szakára, de kiküldtek egy papírt, hogy oda nem vesznek fel, csak valami szobor restaurátornak. Valahogy nem volt kedvem cikornyás épületek homlokzatán többmázsás hideg kõszobrokat ölelgetni. No, több se kellett, elmentem inkább kitanulni a burkolómesterség fortélyait. Azóta is áldom ezért a lépésemért a sorsot, nem bántam meg. Jó ha van az embernek egy normális szakmája is amellett, hogy idétlen figurákat rajzol. Kis ideig jártam egy képzõmûvész szakkörbe, de untam, hogy hétköznapi tárgyakat, ósdi vázákat, meg összegyûrt drapériákat rajzolgassak. Hiába vártam, hogy mikor fogunk aktot is készíteni, az az alkalom nem jött el. Ezt utólag nem is bánom, mert állítólag a leendõ aktmodell úgy nézett ki, hogy aki látta, azóta is gyakran felsír álmában, néha bevizel, és nyálzik ha nevet. Miután szakmát szereztem, jöttek a dolgos, szürke évek, melyeket megszínesített a házasság, és egyéb dolgok. Immáron tizenhárom éve vagyok nõs, és rajzaim tartalma ellenére meglehetõsen erkölcsös életet élek. Bár életem nyugodt mederben halad, azért néhány vihart én is megéltem, „bevonzottam”, ha úgy tetszik. Mindig is sejtettem, hogy az életnek többnek kell lennie, mint a látható világ és ezen sejtéseimet több film és könyv is megerõsítette. Aztán a saját tapasztalatok is. Egyszer gyermekként kijelentettem, hogy én olyan akarok lenni, mint apu, kövér, csak kopasz is, íróasztal mellett akarok dolgozni az otthonomban és azt csinálni, amit szeretek: rajzolni és írni. Aztán néhány éve, amikor kijelentésem után több mint harminc évvel belém hasított a felismerés, hogy kövér vagyok, kopasz, olyan, mint apám (jó humora volt, de nagyon ingerlékeny volt és sokat stresszelt bizonyos dolgokon), az otthonomban ülök az íróasztalomnál és azt a munkát végzem, amit szeretek: rajzolok és írok. Belémhasított a felismerés, hogy valami egészen különleges törvényszerûség mûködik itt, amit jobban meg akarok érteni. Azóta már ezen törvényszerûségeket felismerve elhagytam az ingerlékenységet, a stresszt és a kövérséget. Csaknem 40 kilótól szabadultam meg három hónap alatt és ezt a testalkatot – amit választottam – tartom is, noha gyakorlatilag többet eszem, mint elõtte. Életem során végigjártam a vallásosság, némely ezoterikus tan, a felekezethez tartozás és a zord materialista gondolkozás buktatóit is, míg rátaláltam a Vonzás Törvényére és egyéb dolgokra, melyeket én igazságként éltem és élek meg. Nem mondom, hogy életem ma tökéletesen a vágyaim tükörképe, de tudom és látom, tapasztalom, hogy jó úton haladok, minden nap új tapasztalatokat szerezve, új bizonyítékokat találva, hogy a dolgok, amikrõl ebben a könyvben is írok, valóban mûködnek. Fórizs Attila - Fóka - |
Ez az e-könyv nem
|
Ez az e-könyv
|
|
"Már
nagyon
vártam, hogy egy
magyar szerző is írjon a
Vonzásról, hogy
megmutassa: igenis működik és
lehetséges,
hogy szabadon teremtsük magunk körül azt,
amit
igazán szeretnénk.Ez az e-könyv pontosan olyan, mint amilyennek a szerzőjét is megismertem: derűs, vidám, laza, értelmesen érthető, csupa-csupa szeretet és jóindulat, energikus... egyszóval: zseniális!" Koródi
Sándor
www.alomkereso.com |